Októberben történt, hogy a fent említett TV adó leadott egy, többünk véleménye szerint is maga után némi kívánnivalót hagyó műsort a koraszülöttekről. Egy fórumtárs, Netszkvid úgy érezte, hogy nem kellene annyiban hagyni, hiszen a társadalmat nem épp a tolerancia és az elfogadás irányába terelte a műsor, így arra jutott, hogy az ORTT számára is egyértelműsíti mindannyiunk véleményét. Sikerült.

Az előzményeket, okokat, valamint az eredményt ezennel szeretnénk közzétenni az ORTT határozatának keretén belül.

Az Országos Rádió és Televízió Testület

68/2010. (I.13.) sz.

HATÁROZATA

 Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) Dr. K.B. jogorvoslati kérelmére, a 23-3-1732/2009. sz. panaszügyben a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 51. §-ban megállapított jögkörében meghozta a következő 

határozatot:

A testület helyt ad Panaszos jogorvoslati kérelmének, a Panaszbizottság 23-3-1732/2009. sz. állásfoglalását megváltoztatja, és megállapítja, hogy az M-RTL Televízió Zrt. RTL Klub csatornáján 2009. október 17-én 19 órától sugárzott Fókusz Plusz című műsorszám koraszülöttekkel foglalkozó összeállítása sértette az Rttv. 4. § (1) bekezdésében előírt sokoldalú és tárgyilagos tájékoztatás követelményét.

A Testület kötelezi a Műsorszolgáltatót, hogy a Fókusz Plusz című műsorszámának a határozat kézhezvételét követő első adása elején értékelő magyarázat nélkül tegye közzé az alábbiakat:

"Az Országos Rádió és Televízió Testület megállapította, hogy az M-RTL Televízió Zrt. RTL Klub csatornáján 2009. október 17-én 19 órától sugárzott Fókusz Plusz című műsorszám megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 4. § (1) bekezdésében előírt sokoldalú és tárgyilagos tájékoztatás követelményét azáltal, hogy a koraszülöttekkel foglalkozó összeállításban egyoldalúan mutatta be a koraszülöttség következményeit, és nem tett eleget a témával kapcsolatos objektív tényfeltárási kötelezettségének."

E határozat a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.

Indoklás:

Dr. K.B. Az M-RTL Televízió RTL Klub csatornáján 2009. október 17-én sugárzott Fókusz Plusz című műsorszám koraszülöttekkel foglalkozó összeállítást kifogásolta.

A panaszbeadvány összefoglalása

Panaszos álláspontja szerint az összeállítás egyoldalúan tájékoztatta a nézőket, és félrevezető módon mutatta be a koraszülött mentés eredményeit, a koraszülöttség következményeit, mivel kizárólag a koraszülöttséggel járó fogyatékosságokat emelte ki, nem számolt be a koraszülött mentés fejlődéséről, aaz utóbbi években ezen a területen elért jelentős sikerekről. Panaszos szerint az egyoldalú bemutatást erősítette a valós statisztikai adatok, tények elhallgatása, elferdítése, és a riportban megszólaló szakértők véleményéhez fűzött félrevezető újságírói kommentár. Panaszos kiemelte, hogy véleménye szerint a riport a koraszületéssel kapcsolatos előítéleteket erősítette, intoleráns volt, sértette az érintettek érzéseit, és összességében azt sugallta, hogy a koraszülötteknek nincs esélyük a teljes életre, kizárólag terhet jelentenek családjuknak és a társadalomnak, mentésük elvesztegetett energia és felesleges egészségügyi kiadás. Panaszos - aki kutató neurobiológus és egy koraszülött gyermek édesanyja - a koraszülöttség következményeinek félrevezető bemutatása példaként említette a 24. hétre született csecsemők esélyeiről elhangzott adatot, amelyet véleménye szerint az újságíró később az összes koraszülöttre kiterjesztett. Panaszos, a koraszülött babák „védelmében” és álláspontjának alátámasztásának több, interneten található tanulmányt, vizsgálatot sorolt fel.

A műsorszolgáltató nyilatkozata:

A Műsorszolgáltató képviselője a panaszügy tárgyalása előtt írásban jutatta el nyilatkozatát a panaszbizottsághoz.

Álláspontja szerint a panaszt alaki hibák miatt érdemi elbírálás nélkül el kell utasítani. A panasz nem felel meg a benyújtásra vonatkozó törvényi feltételeknek, mert (1) A Panaszos nem tekinthető a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselőjének vagy sérelmet szenvedett félnek ( a Műsorszolgáltató szerint azért sem, mert londoni lakos), és (2) a Panaszos semmivel nem bizonyította, hogy határidőn belül kérte a Műsorszolgáltatótól álláspontjának ismertetését, ilyen panasz az RTL Klub hoz nem érkezett.

A Műsorszolgáltató álláspontja szerint a panaszügyként való tárgyalás azért is kizárt, mert a Panaszos által megjelölt riport témája nem minősül közérdeklődésre számot tartó eseménynek, vitatott kérdésnek., így nem vonatkozik rá az Rttv. 4. §(1) bekezdésének előírt követelmény.

A műsorszolgáltató az eljárási kifogásokon túl - arra az esetre, ha a Panaszbizottság érdemi tárgyalásba bocsátkozik - az alábbiakat adta elő.

A szóban forgó riport megfelelt a Rttv. 4. §(1) bekezdésében előírt követelményeknek. Azt mutatta be, hogy miként határozza meg az orvostudomány a koraszülöttség fogalmát, és milyen küzdelmet folytatnak az orvosok és a szülők egy-egy élet megmentéséért. Az összeállítás ennek megfelelően bemutatott különféle tudományos álláspontokat, szubjektív véleményeket és koraszülött gyermekeket, nevelő családokat.

A Műsorszolgáltató hangsúlyozta, hogy a riportban megszólaló orvosok, a témai szakértői, szülők, gyerekek és egy újságíró különböző álláspontokat jelenítettek meg. A szülők arról beszéltek, hogy a problémák ellenére boldogok, és fel sem merült bennük soha, hogy lemondjanak gyermekükről. Az orvosok szakmailag közelítették meg a problémát, és arról beszéltek, hogy 10 évvel ezelőtt egy 25. héten megindult szülés, spontán vetélésnek számított, ma pedig már mindent meg kell tenni egy 24. hétre született baba életben tartásáért. A témában jártas ezért az összeállításban megszólaltatott újságíró hozzáfűzte mindehhez egy édesanya történetét, aki úgy vélekedett, neki jobb lett volna, ha a koraszülött gyermekeit annak idején lekapcsolják a lélegeztető gépről.

A Műsorszolgáltató előadta, hogy voltak nézőik, akikben a Panaszos érzéseivel éppen ellenkező hatást váltott ki a műsorrész. A szerkesztőségben megjelent egy anyuka aki elveszítette koraszülött ikreit, és arról számolt be, mennyire sokat segített neki a riport a történtek feldolgozásában, saját korábbi érzéseinek megértésében.

Panaszos beadványára reagálva a Műsorszolgáltató kifejtette, hogy a szerkesztőknek nem volt szándékában a több kötetnyi szakirodalommal rendelkező témát körüljárni, erre az adás keretei nem is adtak lehetőséget. Kifejezetten a 24. hétre született gyerekek első óráit, napjait, éveit kívánták bemutatni. A megszólaló orvos a hazai orvosi protokollt idézte, magyarországi statisztikai adatot közölt, a koraszülöttekre fordított egészségügyi kiadás mértéke pedig a riportban nem szerepelt.

A műsorszolgáltató visszautasította a Panaszos vádját,miszerint az összeállítás előítéletet erősített és hangulatot keltett a koraszülött ellátás ellen. Véleményük szerint ezzel éppen ellentétes hatást ért el: a megszólaló szülők és orvosok valódi hősökké váltak, amit a csatornához érkezett számtalan nézői levél is igazolt.

A Panaszbizottság állásfoglalása

A Panaszbizottság a törvényeknek megfelelően beadottnak minősítette és érdemben megvizsgálta a panaszt: 23-3-1732/2009 sz. állásfoglalásában megállapította,hogy " A Műsorszolgáltató eljárása megfelel at Rttv. szerinti követelményeknek" (...) " A panasz megalapozatlan,a kifogásolt műsor ugyanis az adott témát tárgyszerűen, tehát az Rttv-vel nem ellentétes módon dolgozta fel." Az állásfoglalás kiemeli,hogy a riport témája az orvosok és a szülők által a koraszülöttek életéért folytatott küzdelem volt, és ezt sokoldalúan illetve tárgyilagosan dolgozta fel.

Panaszos jogorvoslati kérelme

Panaszos szerint az állásfoglalás indoklása maga is csak egy vélemény, amit az eljáró tanács semmivel sem támasztott alá; A Panaszbizottság kutatási eredményekről, tényekről nem tájékozódott, ha pedig elfogadja,hogy a panaszában felsorolt kutatási eredmények valósak, nem állíthatja, hogy sokoldalú és kiegyensúlyozott volt a műsor. A Panaszbizottság döntése is bizonyítja, hogy a műsor egyoldalú és negatív volt, hiszen a Bizottság állásfoglalását kifejezetten a műsorra alapította, ami ezek szerint a tanács tagjaiban sem hagyott kétséget afelől, hogy a koraszülött mentés szélmalomharc.

I.
A Testület először a panasz benyújtásának törvényi feltételeit vizsgálta.

Az Rttv. alkalmazandó paragrafusai:

49. § (1) Ha a műsorszolgáltató a vételkörzet lakosságát foglalkoztató társadalmi kérdésben egyoldalúan tájékoztat, különösen ha a vitatott kérdésben egyetlen vagy egyoldalú álláspont megjelenítésére vagy kifejezésére ad lehetőséget, vagy ha egyéb módon súlyosan megsérti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, a kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője vagy a sérelmet szenvedett (a továbbiakban: kifogást tevő) kifogásával a műsorszolgáltatóhoz fordulhat.

(2) A kifogást tevő a kifogásolt közlés megjelenésétől, többszöri közlés esetén az utolsó ismétléstől számított negyvennyolc órán - a Magyar Köztársaság határain kívül élő (tartózkodó, működő) személy esetében nyolc napon - belül írásban kérheti a műsorszolgáltatótól álláspontjának - a kifogásolt álláspont megjelenéséhez hasonló körülmények közötti - ismertetését. Nem élhet a kifogásolás jogával a kifogást tevő, ha az ismertetésre nem juttatott álláspontja ismertetésére ezen álláspont más képviselője már lehetőséget kapott, vagy ha e lehetőséget a kifogást tevő kapta, de azzal nem élt.

(3) A műsorszolgáltató a kifogás elfogadásáról vagy elutasításáról, annak kézhezvételétől számított negyvennyolc órán belül dönt. A döntésről a kifogást tevőt haladéktalanul értesíteni kell. A kifogást tevő a döntés közlésétől számított negyvennyolc órán belül - a döntés közlésének elmaradása esetén a kifogásolt vagy sérelmezett megjelenítéstől számított hat napon - külföldi esetén tizenkét napon - belül a kifogásolt műsorszám és a műsorszolgáltató pontos megnevezésével írásban panaszt nyújthat be a Panaszbizottsághoz. A Panaszbizottsághoz akkor is benyújtható a panasz, ha a műsorszolgáltató a kifogást elfogadó nyilatkozata ellenére a kifogásban foglaltakat nem teljesíti. Ebben az esetben a Panaszbizottsághoz a kifogás teljesítésére vállalt határidő lejártát követő negyvennyolc órán belül kell a panaszt benyújtani.

(...)

51. § (1) A Panaszbizottság állásfoglalása ellen jogorvoslati kérelemmel a Testülethez lehet fordulni az állásfoglalás közlésétől számított negyvennyolc órán belül. A műsorszolgáltató jogorvoslati kérelme halasztó hatályú."

Az érintettség

A Testület álláspontja szerint Panaszost az érintettség első fordulata alapján - "kifejezésre nem juttatott álláspont képviselője" - megilleti a kifogást tevői státusz. Panaszos, mint neurobiológus és mint koraszülött gyermeket nevelő szülő, meghatározó álláspontot képvisel a témában, amit panaszában részletesen ki is fejtett, és amelyet a riportban senki nem jelenített meg. Nyilvánvalóan téves a Műsorszolgáltató érvelése, miszerint a panaszosi minőség a külföldi lakóhely miatt kizárt. A kifogást tevői státusz ugyanis nem áll összefüggésben a Műsorszolgáltató vételkörzetével. Az Rttv. nem írja elő feltételként, hogy panaszos csak az lehet, aki Magyarországon, televízióban látta a sérelmesnek ítélt adást. a Műsorszolgáltató értelmezésének ellent mond az is, hogy az Rttv. kifejezetten megemlíti a külföldi panaszosokat, amikor a főszabálytól eltérő eljárási határidőket állapít meg a külföldi lakóhellyel rendelkezők számára.

A határidők

Panaszos a Magyar Köztársaság határain kívül (Londonban) élő személy, tehát az idézett törvényi szakasz (2) bekezdése értelmében a kifogásolt közlés megjelenésétől számított nyolc nap állt rendelkezésére, hogy kifogását eljuttassa a Műsorszolgáltatóhoz, és további négy nap (a kifogásolt közlés megjelenítésétől számítva összesen tizenkét nap) arra, hogy a Panaszbizottsághoz forduljon. A Testület az iratokból megállapította, hogy Panaszos október 21-én küldte el kifogását a Műsorszolgáltatónak e-mailen, és október 29-én adta postára panaszát az ORTT Panasziroda címére. A fentiek alapján a panasz határidőben érkezett. A Testület álláspontja szerint nem ellentétes a törvényi rendelkezésekkel az e-mailben benyújtott panasz; nem helytálló tehát a Műsorszolgáltató védekezése, miszerint a Panaszos nem tudta bizonyítani, hogy kifogásával a Csatornához fordult.

II.
A Műsorszolgáltató álláspontja szerint a beadvány azért sem tárgyalható panaszügyként, mert az Rttv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek a közérdeklődésre számot tartó események, vitatott kérdések tekintetében kell érvényesülni, és a koraszülöttekről szóló riport nem minősül ilyennek. 

Az összeállításban ezzel szemben a következőket mondta egy neonatológus orvos: "Évek óta az a statisztika, hogy Magyarországon körülbelül százezer gyerek születik, ebből nagyjából kilencezer koraszülöttként jön napvilágra és körülbelül ötezer az ilyen koraszülött intenzív osztályon kezdi meg a mindennapjait." Ez azt jelenti, hogy az évente Magyarországon született babáknak nagyjából 9%-a koraszülött, akiknek több mint felét néhány hónapig intenzív osztályon kezelik. A Testület álláspontja szerint ez elegendő ok, hogy a kérdést közérdeklődésre számot tartónak ítéljük. Valószínű ez a nagyon magas szám, tehát a közvetlenül és közvetett módon is sok családot érintő probléma az oka annak, hogy maga a Műsorszolgáltató is - nyilatkozatának utolsó előtti bekezdésében előadottak szerint - "megszámlálhatatlanul sok riportot készített a témával kapcsolatban". Az RTL Klub képviselője leírta: "Rengeteg olyan filmünk volt, amelyben koraszülöttek szerepeltek. 2009 nyarán foglalkoztunk a koraszülött mentést végző szervezettel, de rendszeres szereplőink a 2 éve született négyes ikrek (...) Számtalan esetben foglalkoztunk olyan babákkal, akik se nem ismertek, se nem híresek, viszont hála az orvostudománynak, hihetetlen alacsony súllyal jöttek a világra és maradtak életben. Korábban szinte kivétel nélkül megemlékeztünk a koraszülöttek világnapjáról is."

III.
Az érdemi vizsgálat (az iratok és a műsorszám megtekintése) után a Testület azt a véleményt alakította ki, hogy a panaszolt összeállítás nem tett eleget az Rttv. 4. § (1) bekezdésében megfogalmazott sokoldalú és tárgyilagos tájékoztatás követelményének. 

Az Rttv. 4. § (1) bekezdése előírja:

"A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie."

A sokoldalú tájékoztatás követelménye a több irányú bemutatást, a különböző álláspontok megjelenítésének kötelezettségét jelenti. A tárgyilagosság követelménye a téma objektív feltárására kötelezi a műsorszolgáltatót.

A Testület álláspontja szerint már a műsorszám elején elhangzott témaismertető és a riport műsorvezetői bevezetése is egyoldalú üzenetet továbbított a felvetett problémával kapcsolatban, amikor kizárólag azt hangsúlyozta, hogy a koraszülött gyermekeknek egy része tartósan fogyatékos lesz.

A Fókusz Plusz témaismertetője:

"Harc az életért. Koraszülöttek, akikről nem mondtak le szüleik, pedig sejtették, hogy nem lesznek egészségesek. Vajon meddig van jogunk életben tartani egy kifejletlen kisbabát? Nemsokára orvosok és szülők mondják el véleményüket."

Az összeállítás műsorvezetői bevezetése:

"24. hét. Nálunk ez az a bűvös dátum, amelytől kezdve egy orvosnak minden áron meg kell menteni egy koraszülött kisbabát. Akkor is, hogyha tudja, mindössze tíz százalék az esély arra, hogy a gyermek, és vele együtt a család, normális életet éljen. Mert ami a koraszülés után orvosi bravúr, később egy életen át tartó küzdelem."

Az egyoldalú bemutatás a továbbiakban is dominánsan a riporter összekötő szövegeiben jelent meg, illetve azáltal valósult meg, hogy a riporter a szakértők által elmondottakhoz saját koncepciójának megfelelő kommentárokat fűzött. Példa erre, amikor egy neonatológus orvos a magyarországi szabályozásáról beszélt:

"Ha súlyos károsodása van, vagy élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenessége, akkor a 24. terhességi hétig ugye abortuszt lehet csinálni, tehát meg lehet szüntetni ezt a terhességet. Ezzel ugye halálra ítéljük ezt a babát. Viszont érdekes, mert itt van az a határ, hogy a 24. héttől fölfele pedig foglalkozni kell vele."

És ezt a riporter a következőképpen kommentálta:

"Még akkor is köteles érte harcolni az orvos, ha tudja, hogy testi és szellemi sérültként kell leélnie a gyermeknek az egész életét. (...) Az orvostudomány egyre több, egyre kisebb súlyú, és egyre korábban világra jött baba életét képes megmenteni. A probléma csak az, hogy ezeknek a gyermekeknek a jó része fogyatékos lesz. Kimondva kimondatlanul, sokakban felmerül a kérdés, hogy helyes-e ez így."

"Olyan családokat kerestünk fel, akiknek gyermeke talán egész életében szenvedni fog a koraszülés következményeitől. Nekik tettem fel a kérdést: Ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, és ha a jog engedné, lekapcsolnák-e az inkubátort, még a kezdetek kezdetén véget vetve gyermekük szenvedéseinek?”

Ezt követően a neonatológus orvos a koraszülöttek arányára vonatkozó statisztikai adatot közölt:
„Évek óta az a statisztika, hogy Magyarországon körülbelül százezer gyerek születik, ebből nagyjából kilencezer koraszülöttként jön napvilágra, és körülbelül ötezer az ilyen koraszülött intenzív osztályon kezdi el a mindennapjait.”

A riporter kommentárja:
„Az állami egészségügyi központban két orvos és négy nővérke küzd a koraszülött gyermekek életéért. Kevesen vannak, egyik inkubátortól a másikig szaladnak…”
„Minden 37. hét előtti szülés koraszülésnek számít, de van itt egy olyan csöppség, aki a 24. terhességi héten jött ki az anyukája hasából. Ha egy héttel korábban teszi ezt, az orvosok – ha úgy ítélik meg – már nem kötelesek küzdeni az életéért.”

Neonatológus orvos:
„Ha nem biztos a terhességi kor, és már a szülőszobán tudunk beszélgetni, és azt mondjuk, hogy ez, mondjuk elképzelhető, hogy nem egy 24 hetes, hanem inkább egy 23 hetes baba, és akkor azt kéri az édesanya, hogy ha nem mutat életjelenségeket, akkor ne kezdjük meg az újraélesztését, akkor erre van mód.”

Riporter:
„Országonként más és más az a határ, ahonnan meg kell menteni egy csecsemőt. Amerikában egyes szülők – vállalva a következményeket – önhatalmúlag döntöttek úgy, hogy véget vetnek gyermekük gyötrelmeinek. 

Szülész-nőgyógyász orvos:
„Tíz-tizenöt éve egy orvos-házaspárnak született egy igen koraszülött gyermeke – 24 hetes, 25 hetes -, és ők azt kérték, hogy kettesben maradhassanak a gyermekkel, mert ők akarnak foglalkozni a kisbabával. És lekapcsolták a gépeket. Ezt követően ugye a gyermek meghalt, és lett egy bírósági per belőle, amely után felmentették a házaspárt.”

Riporter:
„És most egy olyan megdöbbentő statisztika következik, amely a 24 hetesen született gyermekekre vonatkozik.”

Neonatológus orvos:
„Tíz százalék esélye van arra, hogy életben marad, intakt módon marad életben, tehát nem lesz semmiféle súlyos betegsége, és egy normál iskolában tudja elkezdeni az életét. Ennek az esélye körülbelül tíz százalék.”

Riporter:
„Magyarországon körülbelül tíz évvel ezelőtt szabták meg a 24. hetet határként. Előtte az orvosoknak azt adták ki parancsban, hogy ezekért a gyermekekért ne küzdjenek mindenáron.”

Szülész-nőgyógyász orvos:
„Amikor én a hivatásomat kezdtem, akkor a 28. hét volt a koraszülésnek a határa, és egy 26-27 hetes gyermekkel nem foglalkoztunk. Azt mondtuk, hogy ez egy spontán vetélés.” 

Riporter:
„A professzor éppen azt ecseteli, hogy a koraszülöttek aránya hazánkban két és félszerese az európai átlagnak.” (…)
„Az osztályon 500 grammnyi élet lüktet, megannyi plasztikbúrában. Van, akiből életerős ember cseperedik, de egyesekről már tudják, másoknál viszont csak évek múlva derül ki, milyen károsodást okozott az anyaméhből való korai kiszakadás.”

(Beszélgetés a neonatológus orvossal arról, hogy vannak szülők, akik lemondanak fogyatékos gyermekükről, és nem ritka, hogy házasság megy tönkre emiatt.)

A Műsorszolgáltató úgy nyilatkozott, azt igyekeztek bemutatni, „milyen gigászi küzdelmet folytatnak orvosok, szülők és hozzátartozók egy-egy élet megmentéséért”. Az idézett példákból ezzel szemben megállapítható, hogy a riport azt hangsúlyozta, mennyire felesleges ez a küzdelem, mert ha sikerül is az újraélesztés, kevés esélye van egy koraszülöttnek a teljes életre. Ezt az elképzelést erősítették a riportban megszólaló újságíró mondatai:

Riporter:
„…van olyan szülő is, aki – bár ez jogilag nem lehetséges Magyarországon – elméletben nemet mondana a gyermeke újraélesztésére.”

Egy újságíró visszaemlékezése egy koraszülött ikerpár anyukájával való beszélgetésre:
„Ő, ha most megkérdeznék tőle, hogy mit tett volna a gyerekek születésének pillanatában, azt mondaná, hogy köszönöm szépen, nem kérte volna őket, azóta már elgyászolta volna mindkettőt, és szült volna egy egészséges gyermeket.”

Riporter:
„Bizonyára sokan megrökönyödnek e szavak hallatán, de Lilla szerint azok mondják ezt, akik nem látnak bele a hasonló sorsú családok életébe. Ő úgy gondolja, felül kellene bírálni azt a jogszabályt, ami kötelezi az orvosokat arra, hogy minden koraszülöttet újra kell éleszteni. Mert ezzel beavatkozunk a természet rendjébe.”

Ismét az iménti újságíró:
„Nem természetes dolog. Erőszakos dolog. És szenvednek tőle sokan, és családok mennek tönkre. És szaporodnak ezek a gyerekek, akiket az állam nem tud eltartani. És a szülőknek véges az élete. Mi lesz velük?”

A fentiek alapján nem fogadható el a Műsorszolgáltató érvelése, miszerint az orvosok, a téma szakértői, szülők, és az újságíró által elmondottak különböző véleményeket jelenítettek meg. Az újságíró véleménye egyértelműen megegyezett a téma felütésével és a riporter koncepciójával, a szülész-nőgyógyász professzor hozzászólásai azt sugallták, hogy a jelenlegi szabályozás nem életszerű, a neonatológus által elmondott tényeket pedig a riporter összekötő szövege értelmezte oly módon, hogy összességében a koraszülöttséggel járó problémák váltak hangsúlyossá.

A Testület véleménye szerint a riport, amellett, hogy egyoldalú volt, a tárgyilagosságot (objektivitást) is mellőzte, mert nem tárta fel a témával kapcsolatos releváns tényeket. Nem számolt be a koraszülöttséggel járó tipikus betegségekről, és arról, hogy ezek a babák milyen különleges ellátást igényelnek, megfelelő gondoskodás mellet hány százalékuk marad tartósan fogyatékos, hogyan fejleszthetők, a tapasztalatok alapján milyen eredmények várhatók a fejlesztő foglalkozásoktól, „ledolgozhatja e” egy koraszülött a hátrányát. Az életesélyekre nézve csak az extrém koraszülöttökre vonatkozóan hangzott hangzott el adat, nézők nem kaptak információt pl. a 30. terhességi hetet követően világra jött csecsemők kilátásairól. Nem tudhattuk meg, mekkora a szövődménymentes koraszülések száma, azaz a koraszülött gyermekek hány százaléka lesz teljesen egészséges.

A Testület álláspontja szerint az objektív tájékoztatáshoz nem kellett volna a Műsorszolgáltatónak több kötetnyi szakirodalmat feldolgozni, hiszen a téma szakértőivel beszélt a műsorban. Elfogadhatatlan a Műsorszolgáltató érvelése, miszerint az adás keretei miatt nem volt lehetősége egészséges, vagy enyhén fogyatékos, de fejleszthető koraszülöttek, és általában a koraszülöttséggel járó, releváns, azonban a műsorban mellőzött kérdések bemutatására.

A Műsorszolgáltató nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a gyermekek életéért küzdő orvosok és a szülők az összeállításban „valódi hősökké” váltak. A Testület véleménye szerint a riport inkább a „szerencsétlen szabályozás” áldozataiként mutatta be a szülőket. Csanád helyzetéről, képességeiről, életesélyeiről, fejlesztéséről nem tudunk meg semmit azon kívül, hogy:

„Csanád 17 napig volt lélegeztető gépen. Agyvérzést kapott, lézerezték a szemét, lágyéksérve volt, a húgycsöve nem volt kifejlődve, az utóbbit éppen ma műtötték újra.”

Csanád anyukája:
„ Nem döntenék máshogy, mert akkor sem tudtam, hogy mi vár ránk. Vállaltuk, úgy, ahogy van” 

Az ezt elkövető beszélgetésben pedig teljesen elsikkadt, hogy az ikrek nem az újraélesztésnek köszönhetik az életüket, , és az egyikük teljesen egészséges.

Riporter:
„Több millió gyerek viszont az újraélesztésnek köszönheti az életét, még ha az nem is teljes értékű. Tiszafüredre utazunk, egy hármas ikreket nevelő házaspárhoz.”
(…)

Riporter (koraszülött hármas ikreket nevelő anyukához):
„Mennyire tudtál felhőtlenül örülni annak, hogy igazából gyerkőceid születtek?”

Anyuka:
„Ott voltunk velük a szobában és akkor vártuk, hogy kinek csörög a telefonja, hogy ki gyereke halt meg. Tehát itt nem arról volt a téma, hogy most kinek a gyereke marad beteg... hanem hogy napról napra, ugye, kié marad életben.”

Riporter:
„Úr isten! Milyen érzés volt ezt megélni?”

Anyuka:
„Nagyon rossz. Tehát, az a négy és fél hónap, én mondtam, hogy a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom.”

(Az anyuka beszámolója, arról, hogy milyen szakemberek segítségét veszik igénybe a gyerekek fejlesztéséhez)

Riporter:
„Ezek a fejlesztések viszont óriási terhet jelentenek pénzügyileg a családnak. Adósságot adósságra halmoznak. Hiába dolgozik a családfő, nem bírják finanszírozni a kiadásokat.”
(…)

„Amióta megszülettek az ikrek, a szülőknek nem volt egy nyugodt éjszakájuk. Csak a gyerekekről és az életben maradásról szól az életük. Ajándékokra nem futja, csak akkor, ha egy segítő két megszánja őket. Amiért nagyon hálásak. És végszóként azt mondják, ha lehetett volna, sem rendelkeztek volna másképp a gyerekek sorsáról, örülnek, hogy vannak. Nem csoda, hiszen kötődnek hozzájuk.”

A Rttv. 4. § (1) bekezdését sértő bemutatás miatt a Testület a Panaszbizottság állásfoglalását megváltoztatja, és a Műsorszolgáltatót a fenti közlemény közzétételére kötelezi.

A határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 51. § (3) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2010. január 13.

az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
dr. L. Gy., ülést vezető soros elnök 

Kiadvány hiteléül: dr. B.M.
mb. jogi igazgató