Ha a gyermek a tervezett időpontnál előbb születik meg, az nem csak a Szülőket, az Anyukát, de a Kicsit is váratlanul érinti. Kiveszik őt a megszokott kellemesen meleg környezetéből, ami őt addig olyan biztonságosan körülvette. Számára idegen kezekbe kerül, elválasztják őt attól, aki eddig a biztonságot jelentette számára, és mindenféle vizsgálatokat végeznek rajta, amiből ő talán csak azt érzékeli, hogy „fáj”.

Az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez a gyermeknek pozitív behatásokra van szüksége, simogatásra, érintésre, „bújásra”, ringatásra… Ezt egy tervezett időben született, egészséges csecsemő ideális esetben már megszületése után rögtön megkapja Édesanyjától, Apukájától.
De mit tegyen az az Anyuka, akitől gyermeke a nap nagy részében el van választva, és a küzdelem komoly dolgokért folyik?
Hála Istennek, ezek a pozitív élmények pótolhatók. A fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen egyensúlyi (ringatás, hintáztatás…) és érintéses (simogatás, masszírozás) ingereket utólag is megkaphatja a Kicsi, akkor, mikor állapota már stabilizálódott.
Ezzel is foglalkozik a szenzoros integrációs, vagy más néven Ayres-terápia. A szenzoros integrációs terápia játékosan fejleszti a gyermeket, ilyen módon segíti elő az idegrendszer megfelelő érését. A gyermek élvezi a foglalkozásokat, nem is veszi észre, hogy itt fejlesztésről van szó. „Síkit” örömében.  

2001-ben a Pető Intézetben két lelkes konduktor a gyerekambulanciájára járó szülőknek, a foglalkozások után szülőcsoportot szervezett. Mi, szülők kezdetben egymással ismerkedtünk és a konduktorokkal beszélgettünk, amíg gyerekeinkre (döntő többségük koraszülött) az intézet hallgatói vigyáztak. Az egyik konduktor ötlete volt, hogy, - lelkes részvételünket látva- szervez nekünk egy saját- élmény feldolgozó csoportot, pszichoterapeuta vezetésével. 
Az „együtt könnyebb” felismerés alapján együtt maradtunk és rendszeresen találkoztunk. Ahogy a gyerekeink nőttek, újabb és újabb területeket kellett megismernünk: beszédfejlesztés, segédeszközök használata, óvodaválasztás, integráció, stb. Sok hasznos információt tudtunk megosztani egymással. Bár gyerekeink akkor már különböző utakon jártak, barátságunk szoros maradt és egyre több tapasztalattal a hátunk mögött úgy éreztük, hogy szeretnénk és tudnánk segíteni szülőtársainknak, akik most indulnak neki ezeknek az éveknek.