Élő Fruzsina vagyok, végzettségemet tekintve pszichológus, sorsomat tekintve koraszülő anya. Két kisfiam van egy 24 hétre született, shuntös, tracheakanülös, mozgásában és látásában sérült, Jancsi (2008. március), és egy időre született egészséges Miska (2010.október).
Sok kórházban voltunk, sokáig, személyesen ismerjük a koraszülöttség szövődményeinek 98 %-át, sok fejlesztőmódszert kipróbáltunk, és csinálunk most is.
Szeretném felajánlani minden tapasztalatomat, és lelki erőmet, amit ebben a 3 évbe szereztem azoknak, akiknek segíteni tudok ezzel! email:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
Szép volt
Csend, lágy pirosas-sárga fények, szinte gicsses. Vége.
Egy gyönyörű arcocska, kisimult, megszépült.
Nincs szatja, szívfrekije, görcse, centrálja, pegje, szondája, levegője.....
Most már biztosan nem fáj semmije.
Tudtuk már rég, hogy eljön ez a nap.
Elveszítettük, árvák lettünk.
Pár hét múlva 2 csíkkal üzente, hogy testvérkéje lesz.
Karácsonykor már nem voltunk egyedül.
Hiányzik, mindig is hiányozni fog, a jövőnk egy része oda lett.
"Gyere le az ablakból!"-kiáltom, és boldogok vagyuk, hogy rá kell szóljunk az öcsikéjére.
Kicsit mások lettünk, nyíltak, és öntörvényűek, csak az igaz barátok maradtak mellettünk.
Nem félünk megkeresni idős, beteg esteleg haldokló rokonaikat, barátainkat.
Láttuk a Halált, nem félünk már tőle, de nekünk még itt nagyon sok dolgunk van.
Nem mi vagyunk az egyetlenek akik elveszítették a gyereküket, sajnos mással is megtörténhet.
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
Két időre született fiú után a kislányunk, tulajdonképpen megmagyarázható ok nélkül a 28. hétre született, 1000 grammal. Sok-sok nehézséget legyőzve 3 hónap után hazamehettünk. Sajnos néhány nyomát viseli ennek a nehéz kezdetnek: a látása és enyhén a mozgása is sérült, és még mindig picike a kortársaihoz képest. De normál iskolába jár és jól tanul. Születése óta rengeteg tapasztalatot szereztünk, fejlesztésekkel, integrációval, beiskolázással, beilleszkedéssel és persze egy sor egyéb problémával. 12 éve járjuk az egészségügy különböző intézményeit, nagyon sok koraszülöttel és szüleivel találkoztam. Azt gondolom, sok mindenben tudok tanácsot adni, segíteni, mint a fórum „öreg”je. Email:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
 Hargitainé Szabó Mariann vagyok, egy 2004-ben született kisfiú, és egy exkoraszülött, halmozottan sérült kislány anyukája.
Sárám 2008-ban a 24. hét végén született 640 grammal. A szülés után III-IV fokú agyvérzést kapott, melynek következtében hydrocephalus alakult ki, fél éves korában shuntös lett, agykárosodást szenvedett.
3,5 hónap PIC után hozhattuk őt haza, azóta, amennyire az egészségi állapota engedi, mindent megteszünk a fejlesztéséért.
Ha kérdésed van a PIC-ről, shuntről, műtétekről, vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretnél, bátran keress meg az alábbi email címen.
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
 Viola vagyok, 30 éves, egy gyermek anyukája. Bálint fiunk 22 hónapos, 6 hetes kora óta shuntös. A 36. héten kellett megszületnie, mert előregedett a méhlepény. Akkor még úgy tudtuk, hogy egészséges. A védőnőnk fedezte fel, hogy valami nincs rendben. A kivizsgálásokat követően kiderült, hogy 3 agykamrája extrém módon tág, aminek oka egy ismeretlen eredetű szűkület, ami akadályozza az agyvíz elfolyását. Kálváriánk ekkor kezdődött.
Kató Tünde vagyok, 37 éves, Pécsett lakom. Férjemmel több, mint 2 évet vártunk kisbabánkra. Meddőségi problémáink voltak, már a lombikra készültünk lélekben, amikor 2006 novemberében spontán megfogant kisfiúnk, Rolika. Nem problémamentes terhesség végén a 32. héten megszületett a baba, azonnal az újszülött intenzív osztályra került, ott töltötte rövid kis életét: 141 napot élt. Állapota sokáig javulni látszott, majd rohamosan romlott, éretlen tüdeje sajnos nem volt képes ellátni a funkcióját. Míg végül tüdőgyulladást kapott, s ez megpecsételte a sorsát.
Rolika távozása óta eltelt csaknem 4 év. Nem adtuk fel az álmunk, hogy gyermeket szeretnénk! Vágyunk beteljesült: egy egészséges, időben született, gyönyörű és erős, mosolygós Kisfiút nevelünk. Megtanultunk együtt élni Rolika emlékével, és Őt sosem felejtve telnek mégis boldogan a napjaink.
De nem felejtem azt sem, milyen érzés hónapokig reménykedni és a kórházba járni a gyermekünkhöz! Milyen érzés az orvos arcát látni, amikor sorban hozza a rossz híreket. És tudom, milyen érzés a küzdelmek végén elveszteni a reményt! Ha úgy érzed, segíthetek túlélni a kórházba járás stresszes állapotát, vagy megtartani a reményt és a végsőkig fel nem adni, vagy éppen túlélni azt, amit nekünk sikerült: gyermekünk elvesztését, akkor ide írj:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
 Soós Andrea vagyok, budapesti. A terhesség 24. hetében észlelték, hogy a
pici Lóci megállt a fejlődésben, mert elzáródott egy ér a méhemben és
romlott a lepény keringése. Azonnal császárt javasoltak, de nem
engedtem. A 28. héten még csak 800 gramm volt és már nem volt magzatvíz,
de kitartással és türelemmel sikerült még 7 hétig elhúzni a SOTE I-en a
szülést. Napról napra éltünk, állandó ctg és napi több infúzió várt
ránk, de ezalatt több mint egy kilót szedett fel. Mire kivették már
nagyon beteg volt, tüdőgyulladással született és 6 hétig volt kórházban.
A korai fejlesztési lehetőségeknek köszönhetően úgy tűnik nem maradt
komoly nyoma a nehéz kezdetnek, most másfél éves és gyönyörű.
Nagyon szívesen segítek mindenkinek, főként annak, akinél hasonló
diagnózist találnak. Ügyvédként a szükséges kérelmek megírásában és
támogatások megszerzésében is szivesen segítek, mert nagyon sok olyan
lehetőség van, amiről sajnos nem tájékoztatnak időben (emelt szintű
családi pótlék, TB támogatott fejlesztések).
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
 Meiszter Judit vagyok, 30 éves, székesfehérvári ikres anyuka.Terhességem 31. hetében Dorka lányom mellkasában folyadékot találtak egy UH vizsgálat során és még azon a délelőttön sürgősségi császármetszéssel világra segítették lányaimat, Dorkát és Lilit. Hat és fél hetet töltöttünk kórházban mindhárman, ebből három és fél hetet a gépi lélegeztetett, beteg Dorka életéért aggódva. Ez idő alatt kétszer volt PTX-e, vérnyomását csak gyógyszerek tartották, veséje nem működött, de nagyon akart élni. Nagyon sok támogatást kaptunk, ismerősöktől, ismeretlenektől. Volt, hogy egy jó szó, egy mosoly sokat jelentett. Ezért szeretnék most én segíteni!
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
|
|
| 
| 