Szép volt

Csend, lágy pirosas-sárga fények, szinte gicsses. Vége.

Egy gyönyörű arcocska, kisimult, megszépült.

Nincs szatja, szívfrekije, görcse, centrálja, pegje, szondája, levegője.....

Most már biztosan nem fáj semmije.

Tudtuk már rég, hogy eljön ez a nap.

Elveszítettük, árvák lettünk.

Pár hét múlva 2 csíkkal üzente, hogy testvérkéje lesz.

Karácsonykor már nem voltunk egyedül.

Hiányzik, mindig is hiányozni fog, a jövőnk egy része oda lett.

"Gyere le az ablakból!"-kiáltom, és boldogok vagyuk, hogy rá kell szóljunk az öcsikéjére.

Kicsit mások lettünk, nyíltak, és öntörvényűek, csak az igaz barátok maradtak mellettünk.

Nem félünk megkeresni idős, beteg esteleg haldokló rokonaikat, barátainkat.

Láttuk a Halált, nem félünk már tőle, de nekünk még itt nagyon sok dolgunk van.

Nem mi vagyunk az egyetlenek akik elveszítették a gyereküket, sajnos mással is megtörténhet.

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.